E-book és az „igazi” olvasó: a jövő Nobel-díjasa a Kindle?

„Vannak, akik szórakozásból olvasnak, és vannak, akik műveltségüket akarják olvasmányaikkal gyarapítani; de én a harmadik olvasóra gondolok, arra, akinek az olvasás életfunkció és ellenállhatatlan kényszer – csak ez az igazi olvasó.” Ezzel az idézettel vezette be Szabó Anett műsorvezető az M5-ön szombaton (nov. 5. 22.20 óra) „Miért” című háttérbeszélgetést. Az adás témája az elektronikus és a nyomtatott könyv viszonya volt.

E-book elemzőként Kerekes Pál egyetemi docens és Földes László informatikai szerkesztőségvezető vett részt a diskurzusban. Kicsit zavaró, hogy a magyar médiumokban az e-könyvről még mindig csak akkor lehet beszélni, ha a téma tulajdonképp a nyomtatott könyv és egyre mélyebb válsága. Az e-könyv mintha egy kulturális migráns lenne, ami csak bajt hoz a világra. Az elektronikus szöveg-prezentáció nem a print mutánsa, hanem önálló informatikai evolúció eredménye, olvasói igény alapján kifejlődött kulturális szisztéma.

A műsor nem egészen ebbe az irányba orientált. Némi dohogással meg kell például állapítani: az adásban a háttérképeken sokszor feltűntek e-book olvasók, többnyire Kindlék. De a szövegek a kijelzőiken kivétel nélkül angol nyelvűek voltak. Ezért kár. A több tízezer ingyenes, magyar legális tartalom, ami a MEK-en és más elektronikus könyvtárakban elérhetők, szemléletesebben és kedvcsinálóbb módon illusztrálták volna az elektronikus olvasás jelenvalóságát. Túl a tartalmi elemeken, köszönet viszont a műsorvezető Szabó Anett finoman intelligens, csiszoltan művelt, könyvelkötezett megjegyzéseiért, beszélgetés irányításáért.

Szerb Antal „A világirodalom története” című remekmívű enciklopédiájának a bevezetőjében – onnan származik a fenti idézet is – kijelenti: „A világnak égető szüksége van egy kis jóságra – és aki a könyveket szereti, rossz ember nem lehet.” Csak bízni tudok benne, hogy igaz ez a megállapítás. És ha igaz, akkor vonatkozik nem csak a printesekre, hanem az e-book kedvelőkre is.

A kijelzős, a képernyős olvasás

A műsorban elhangzott, hogy az olvasás nem más, mint a puha vagy keménytáblák közé szorított papírlapok színes, szagos produktumának, tehát a print könyvnek a fizikai lapozgatása. Minden más kicsit alternatív, exkluzív, ha nem éppen lázadás az évezredes műveltségi bástyák ellen. Csakhogy van itt egy ellentmondás: míg a számítástechnikai eszközről való ismeretszerzés elfogadott, addig ugyanarról a kütyüről való esztétikai befogadás vitatott. Biztos vagyok benne, lesz másképp is, változnak az idők. Ki is kapott irodalmi Nobel-díjat ebben az évben? Egy énekes, aki igazából nem is írt egyetlen sort sem irodalmi dramaturgia alapján: Bob Dylan.

Nobel díjas a Kindle, a You Tube? Ez várható?

A díjaknak megvan a maguk értéke. Öröm adni és még nagyobb szerencse: kapni. Most felhördült az irodalmi közvélemény. A legmagasabb nemzetközi rendjelet olyan művésznek ítélték, aki maga nem is a literatúra művelője. Kifelé tartunk a betű birodalmából a zene, a kép, a sztárság arat? Ady így ír Petőfi kitűntetéséről: „Gyermek: sohase fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjas rendet. Petőfire hiába keresnék az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek. Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz Isten.” Néhány évtizeddel később Babits is babérkoszorú helyett a „Gyermek” előléptetést adja Petőfinek a századik (1923) születésnapi megemlékezésen: „… a mi homéroszi Petőfink nemcsak a szavak, hanem a tettek Homérosza volt. Egy homéroszi ősiségű forradalmár, a gyermeki igazság egyszerűségével és szókimondásával; s a gyermekek sokra taníthatnak bennünket, szegény elromlott felnőtteket. Baj volna, ha a gyermekek egyszer egészen elhallgatnának. Petőfi világnézetét nem szabad az Idő, a politika szemüvegén nézni: mert ősi az, és innen van a múlttal terhelt Időn. Az ősi Igazság szava, mely tán egy korban sem lesz teljesen időszerű, s mégsem szabad elnémítani soha; meg kell hallgatni mindig, mert mértéke az Időnek: hozzá kell mérni a Kort.” Hallgathatjuk-nézhetjük a gitáros-szájharmonikás verselőt, Bob Dylan-t, a You Tube-on széles a választék. Az elektronikus szövegelérés sem marad le a pódium műfajoktól. Ha akad néhány csöndes pillanat, felüthető bármelyik magyar klasszikus egy-egy mondatra. Feljönnek és megállnak a szavak a képernyőn, nem sietős a kattintás. Sokat olvasni nem mindig van idő, szellemi felkészültség. A mobil, a tablet, az e-reader kijelzői az igazi Nobel-díjasok. Rázumolni találomra híres alkotók műveire érdemes. Petőfi nem mérhető plakettekkel. Az ő egyénisége minden században időszerű marad – mint ahogy a gyermek otthon van mindenütt.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Christmas

HTML tags are not allowed.