Olyan nincs, hogy túl sok a könyv: merre tovább e-book?

Néhány érdekes nyári kutatásból szemezgetünk az alábbiakban. Igaz, többnyire nem magyar adatokra épülő megállapításokkal találkozhatunk a felmérések összegzéseiben, ám úgy vélem, nagy általánosságban a hazai helyzetre is jellemzők a főbb következtetések.

A verhetetlen print

A legelismertebb könyvpiaci kutató intézet felmérése szerint a nyomtatott könyv messze vezet a népszerűségben az elektronikus könyvfajták előtt.

A felnőtt lakosságot véve figyelembe egyértelmű a print fölénye. Az USA polgárainak 65 százaléka olvasott el legalább egy nyomtatott könyvet az elmúlt évben, míg csak 28 százalékuk választott e-book variánst, és még kevesebben, mintegy 14 százalékuk hallgatott meg audió irodalmi alkotásokat.

Az e-bookra nézve karakterisztikus adat, hogy a felsőszintű iskolai végzettséggel rendelkezők körében négyszer olyan népszerű a digitális szöveg-tartalom, mint az alacsonyabb képesítéssel bírók csoportjában. Az is egyértelmű a felmérésből, és ez itthoni tapasztalat is, hogy a mobiltelefon és a tablet egyre inkább kiszorítja az olvasó eszközök környezetéből magát az e-readert (Kindle, Kobo, stb.).

Hány oldalas a jó szerelmes regény?

Nagyságrendileg háromszáz. Marc Coker amerikai könyves-guru állapítja ezt meg statisztikai elemző módszerrel készült kutatásában. Az általa működtetett Smashwords self-publishing portál négyszázezernél több kortárs könyvet tart kínálatában (köztük nagyon sok magyar nyelvű művet is). Rendíthetetlen a romantikus könyvek népszerűsége. Az eladott írásművek kilencven százaléka szerelmes história. Megállapítja Coker: az átlagos olvasó (öt év távlatában tekintve) a közhiedelemmel ellentétben nem a rövidke sztorikat kedveli, hanem éppen ellenkezőleg: amit vásárol az egy valóságos betűtenger. Egész konkrétan fogalmazva: az eladási listák élén álló száz könyv átlagos nagyságrendje a 112. 000 szó. Ha a legtöbbet eladott könyvek lajstromát ezresre bővítjük, még akkor is az átlagos szómennyiség 103. 000. A kutatás alapvetően az angol nyelvre szorítkozik, így persze nem lehet automatikusan magyarra is értéklehetőnek tekinteni ezeket az adatokat. Coker egyébként sűrűn publikál könyvfuturistaként is. Véleménye szerint a jövő könyvkiadásának egyik legfontosabb trendje nem más, mint a totális demokratizáció. A szerzők előtt nyitva áll az út a nyilvános megmérettetés előtt, az e-book korlátlan és a megjelentetése olcsó. Az olvasók elérése viszont egyre nehezebb a könyvtömeg áttekinthetetlensége miatt. Az e-book vonatkozásában Coker úgy véli: az olvasók egyáltalán nem haladtak együtt a rendkívül gyors technikai fejlődéssel. Az informatikai eszközök példátlan sokasága nyújtja a jó könyveket ingyenesen. A telefon is lehet könyvtár, a karóra is nyújthat betűkínálatot. Ismerős ez a történet. Gutenberg korának európai embere nem tudott olvasni. A társadalom egy százaléka értette az ábécét. A könyvnyomtatás mégis világraszóló találmány lett. Az írott szöveg, legyen a hordozója természetes anyag (kőtábla), vagy kézműves gyártmány (papír), akár elektronikai felület, mindig megél. A gondolat irammenő, kollektív.

Éledeznek a biblio-ösztönök?

A könyvek nyolcvan százalékából 100 példányt sem adnak el – állítja egy kiadói szakember az amerikai piac adatait véve alapul. Ha azt számítjuk, hogy az USA potenciális könyvbázisa legalább harmincszor akkora, mint a magyar (lakosság alapján), kapunk egy számot: nagyságrendileg a hazai könyvesboltok 3-5 könyvet adnak el a forgalomba kerülő kínálat jelentős részéből. Ez így nyilván nem igaz, még akkor sem, hogy bizony hallottunk már elég rémmesét a könyvek jelentős részének a drámaian alacsony kellendőségéről. Rosszak az írók? Keveset olvasunk? Mi magyarázza a néha valóban irreálisan alacsony vásárlási hajlandóságot?

Hugh Hoowey, eladottságban is mérhetően sikeres amerikai sci-fi író, kizárja azt a lehetőséget, hogy a könyv vesztett vonzerejéből. „Olyan nincs, hogy túl sok a könyv. Ahogy a szexből, a pizzából és csokoládéból sosem elég, úgy a könyvek is azon a listán vannak, amelyekkel egyszerűen nem lehet betelni”- állítja. Így folytatja: „Nem alszom éjszaka, mert töprengek: hogyan lehetne az olvasást népszerűsíteni?  Annyi bizonyos, hogy az iskoláknak nagyobb szerepet kell kapniuk. Első lépésként talán ne kényszerítsük a gyerekeket olyasmi olvasására, amit nem élveznek. Ne erőltessük a saját kulturális értékeinket rájuk, hagyjuk őket a maguk útján járni. Úgy vélem, az emberiség történetének legszebb korszakát éljük az írás és az olvasás tekintetében.”

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*

Christmas

HTML tags are not allowed.